2025 június 1-jével az MSZT visszavonta az MSZ EN ISO 13855:2011 szabványt. Helyét az MSZ EN ISO 13855:2025 vette át. Ez érdemi szakmai fordulat az elválasztási távolság és az utánfutás mérés területén.

Közben a jogi környezet nem teljesen tiszta: a 2006/42/EK gépirányelvhez továbbra is a 2011-es kiadás harmonizált. A gyártók jogosan hivatkozhatnak rá, miközben Magyarországon visszavont státuszba került. Pont ez a kettősség, ami miatt fokozottan fontosnak tartjuk a szakmai felelősséget.

Mi változott valójában?

Az új kiadás több alapfogalmat és számítási logikát módosít.

A „Minimum distance” helyett „Separation distance” szerepel, az „Overall System Stopping Performance” helyett pedig „Overall System Response Time”. Megjelent továbbá az effective detection capability (de) fogalma, mely felhívja a figyelmet arra, hogy a fizikai érzékelési képesség és a valós beállítás különböző lehet, ez, közvetlenül befolyásolja a számítást.

Konkrét műszaki változások

– A merőleges közelítési módnál 40–55 mm felbontás között új számítási képlet
– Párhuzamos megközelítésnél megszűnt a C = 1200 – (0,4 × H) formula → DDS fixen 1200 mm lett
– Kétkezes indítónál a korábbi C = 250 mm helyett DDS = 550 mm
– Az alsó védelmi sugár magasság maximuma általánosan 300 mm-ről 200 mm-re csökkent
– Új számítás az alatta átnyúlás meghatározására
– Vizsgálni kell az érzékelés nélküli mögékerülés lehetőségét
– Figyelembe kell venni a gép hideg vagy meleg állapotát

• Statikus elválasztási távolság után, immáron megnyílt az út a jövő védőberendezései felé (dinamikus elválasztási távolság)

Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy számos korábban megfelelőnek minősített kialakítás ma már elégtelen elválasztási távolságot eredményezhet.

Az utánfutás mérés új szemlélete

Az új szabvány nem engedi meg az egyszerűsítést. Egyetlen mérés nem elegendő.
Minimum 10 mérés szükséges minden vizsgálati körülmény mellett és nem az átlagérték számít.
Statisztikai módszerrel kell meghatározni a 99,7%-os lefedettséget:
a legnagyobb mért érték, vagy az átlag + 3 szórás közül a nagyobbat kell figyelembe venni.

Az extrém eltérések eltávolítása nem javasolt, kivéve ha mérési hiba bizonyítható.

A teljes képlet:

S = (K × T) + DDS + kiegészítő tényezők

Ahol:

– K = megközelítési sebesség (1600 vagy 2000 mm/s)
– T = teljes rendszer válaszideje
– DDS = elérési távolság ((Detection Distance Supplement, DDO(Felette átnyúlás), DDT(Keresztül nyúlás), DDU(alatta átnyúlás) közül a legnagyobb)
– ZG, ZR, ZF, ZB stb. = kiegészítő tényezők

Ez már nem szimpla „stop time mérés”, sokkal inkább húz a komplex rendszerértékelés felé.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Gépgyártóknál:

Korábban validált konstrukciók újraszámolása válhat szükségessé.

Üzemeltetőknél:

Időszakos audit során olyan eltérések derülhetnek ki, amelyek eddig nem jelentkeztek.

Kétkezes indítóknál:

A korábban elfogadott 250 mm-es kiegészítő távolság a legtöbb esetben már nem elegendő.

Az ODRADE megközelítése

Mi, az ODRADE-nél az utánfutás mérési eljárást teljes mértékben az EN ISO 13855:2025 szabványra építjük.

Szigorúbb vagy egyenértékű követelményeket alkalmazunk a teljes körű megfelelés érdekében.
Statisztikai alapú értékeléssel dolgozunk. Figyelembe vesszük a megközelítési módot, az effektív érzékelési képességet, az alatta/felette/átnyúlási lehetőségeket, valamint az összes releváns kiegészítő tényezőt.

Mert a biztonsági távolság nem egyszerűen csak egy szám, hanem a kockázatcsökkentés utolsó fizikai bástyája.

Ha bizonytalan vagy abban, hogy jelenlegi méréseid az új szabvány logikája szerint is helytállóak-e, érdemes felülvizsgálni a rendszert.

A biztonság nem múlhat a régi számításokon, keress fel minket még ma!